Nagypapa lett a járvány alatt Vikidál Gyula

Kevés ember mondhatja el magáról, hogy szép emléket őriz majd 2020-ról. Vikidál Gyula (72) közéjük tartozik. A Liszt Ferenc-díjas énekesnek megszületett az unokája, ráadásul ott volt, amikor a gyönyörű Réka világra jött.

Jellegzetes, férfias, karcos hangja generációknak jelent különleges zenei élményt. Az immár hetvenkét esztendős, ám tökéletes kondícióban lévő művész – a rajongók nagy örömére – folyamatosan színpadon lenne, ha nem tombolna körülöttünk a világjárvány. Megannyi koncertje és fellépése maradt el, arról nem is beszélve, hogy olyan színházi előadásokat fújtak le, amelyekben fontos szerepeket játszott, és elméletileg játszik is újra. Ám a technika segítségével így is láthatjuk a hetvenkét esztendős rocknagypapát énekelni, merthogy a közösségi portálon már ott van a Dinamit raktárkoncertjének a felvétele, benne az erőtől duzzadó, ifjonti lendülettel éneklő Vikidállal.

– Borzalmas ez az esztendő, nehéz erre más jelzőt mondani. Rengeteg zenésztársat, barátot vesztettünk el, s persze, olyan civilt is, aki közel állt hozzánk. Nem könnyű ezt feldolgozni, de ez a vírus a mi háborúnk, nekünk ezt kell túlélni – mondta lapunknak Vikidál Gyula.

– Nem megyek sehová. Szerencsére még boltba sem kell kimozdulnom itthonról, mert idehoznak nekünk mindent. A csodálatos feleségemmel, akivel immár negyvenöt esztendeje élek együtt hihetetlen harmóniában, megpróbáljuk élvezni a pillanatot, az önkéntes karantént, a bezártságot – folytatta a művész.

– Olvasunk, régi magyar és külföldi filmeket nézünk, megunhatatlan, tökéletes, időtálló alkotásokat. S persze, megpróbálom hasznossá tenni magam, szerelek, lomtalanítok, garázst, kertet, csapot hozok rendbe, nehogy ellustuljak. Van bennem félsz és óvatosság is, de hiszek abban, hogy néhány hónap múlva újra színpadra állhatok.

Elég, ha csak azt a veszteséget említjük, hogy elmaradt az Agárdi Pop strandon a Mobilmánia alighanem telt házas bulija is. De Vikidál Gyula nem léphetett színpadra a Madách Színházban például a Nyomorultakban vagy az Anna Kareninában. Azt gondolhatnánk, csupa keserűség körülötte a külvilág, ám ez nem igaz. Hatalmas boldogságban volt része idén.

– Zsófi lányom már jó ideje külföldön él. Hiányzik, de a technika segítségével telefonon, skype-on rendszeresen tartjuk a kapcsolatot. Ez a karácsony is így telik majd, minél többet beszélünk, és ha nem is foghatom, de legalább láthatom a gyönyörű unokámat, Rékát – tette hozzá Vikidál.

– Büszkén mondom, hogy a jóisten és az én gyönyörű gyermekem a közelmúltban megajándékozott ezzel a tündéri aprósággal, és akkor még volt lehetőség, kiutazhattam hozzá, hozzájuk, és a kezemben tarthattam a csöppséget. Ez is erőt ad nekem, nekünk a folytatáshoz. Megpróbálom megérteni mindazt, ami velünk, körülöttünk történik. Keresni a miértekre a válaszokat. De a bakancslistám itt van, és én megyek majd pontról pontra, remélhetőleg minél hamarabb.

További bulvárhírekért keresd fel a Blikk.hu oldalát.